Nightrun Maraton 2017. felkészülés

Többen érdeklődtetek, hogyan zajlik egy versenyre való felkészülés, például a most következő Nightrun Maratonra. Akikkel beszélgettünk erről, elmeséltem, hogy mindig van egy edzéstervem, amit többnyire én magam állítok össze az eddigi tapasztalatok fényében. Tudom, hogy hány hetem van a következő versenyig, néha csak kettő, de jó esetben négy, és napi bontásban elkészítem az edzéstervet.
Ez általában abból áll, hogy minden nap futok reggel egy órát a kutyusommal kényelmes tempóban (ER=0-144bpm, E1=145-157bpm, E1/2=158-164bpm, csak néha szaladok fel E2=165-172bpm-be,EX=173-183bpm-be pedig csak ha tolok egy kis sprintet valahol, mert úgy esik jól, de ezek az egy órás kutyás futások tényleg örömfutások :) Minden héten tartok egy hosszútáv napot, ahol hétről-hétre feltornázom a távot kicsit a versenytáv fölé félmaratonnál (mondjuk 24 km-re), maratonnál lehet kicsit alatta is (pl. 36 km), de van hogy maratonnál is megfutom a 42 km-t. Erre a legtöbb szakértő a fejét fogja, hogy úristen, minek ennyit futni! Én így érzem, hogy megtettem minden tőlem telhetőt, nekem így tiszta a lelkiismeretem, én így állok nyugodtan a rajtvonalhoz, és hát hosszú távú terveim vannak a futással: az ultrafutás a cél, 2018-ban a Balaton Szupermaraton után a Sárvár 24 órás, majd az Ultrabalaton, nem árt, ha a hosszútávfutókámat készenlétben tartom, és nem hagyom feledésbe merülni.
Minden héten van egy gyorsító napom, amikor a reggeli laza egyórás futás mellett este, mikor már nem forr a talpam alatt a levegő annyira, kinn a pályán futok 1 perces sprinteket (AN=183-193bpm). Ezek a gyorsító edzések a legkellemetlenebbek. A léghólyagocskák a tüdőmben segítségért kiabálnak, hogy nem képesek több oxigént felvenni, pedig kellene még! Ez is kb. egy 40-60 perces edzés.
Igyekszem hetente 1-2-szer eljutni úszni, főleg a hosszútáv és gyorsító napok másnapján, mert kell ilyenkor a lazítás. Régebben 1 órát úsztam ilyenkor. Mióta lefogytam 60 kg-ról 51 kg-ra a Sárvár 12 órás futás után, és ezt tartom is, azóta nem nagyon bírok 30-40 percnél hosszabb időt az úszómedencében tölteni, mert megfagyok a zéróhoz tendáló zsírszöveteimmel. Úgyhogy mostanság 30-40 percet úszok, utána jacuzziban melegszek fel fél órát (masszázsnak is jó, és szükséges is felkészülési időszakban, mikor azért vannak izomlázaim a hosszútávtól és a gyorsítóktól is :) és fél óra szaunával zárom a reggeli regeneráló uszodai programot.
Minden nap hivatalból tartok egy kisbabás, egy nagybabás és egy kismama jóga órát délelőtt, amit én magam is végigmozgok együtt az anyukákkal és kismamákkal. Különösen a nagybabás jóga alkalmas az egész test átmozgatására és nyújtására. Évközben ehhez még délutáni kisbabás, nagybabás, kismama és gyerekjóga órák jönnek, tehát napi 3-6 órát jógázok. Naponta 1-2-3 órás masszírozás jön még hozzá a mozgás órákhoz. Hetente egyszer igyekszek eljutni csütörtök esténként Dunakeszire egy másfél órás jóga órára, amit nekem tartanak, és ahol teljesen kikapcsolhatok, nagyon szeretem :) Hiszem, hogy a felfelé ívelő teljesítményemet, mondhatni vészes sérülések nélkül, a jógának köszönhetem.
Most, hogy kaptam az ENSPORT-tól egy 4 hetes maratoni felkészülési edzésprogramot, így még heti egy erősítő napot is tartok, szintén a reggeli kutyusos futás után este. Ez is kb. 1 óra, és elég brutális, fekvőtámaszok, plank gyakorlatok, halálosak.
Illetve követve az edzésprogram ajánlását, az egy órás kutyusos reggeli futásaim időnként meg lesznek cifrázva egy kis ilyen-olyan pulzustartományban futok ennyi-annyi ideig feladatokkal, ami a jelenlegi kondíciómat tekintve nem tűnik örömfutás-elrontónak :)
Szintén kérdésekre válaszolva, igen, iszok minden reggel egy banános mézes kókusztejes növényi fehérjés turmixot, és beveszek hozzá egy sport multivitamin és ásványi anyag komplexet (Olimp). Teljes kiőrlésű magvas péksütit vagy szendvicset eszek reggelire. Az óráim közti szünetekben cerbona szeletetet eszek, ha leesik a vércukrom, és hogy ne korogjon a gyomrom a relaxációk alatt :) Az óráim után gyümölcsöket eszek. Ha hazaérek du. este valamikor, akkor jutok főtt ételhez: egy tányér leves vagy egy másodikféle. Igyekszem kerülni a fehér cukrot és fehér lisztes termékeket.
Szintén sokan kérdeztétek, hogy miért csinálom? Miért futok ilyen módszeresen haladva előre, ilyen kitartóan? Hogy van erőm hozzá? Minden reggel felkelni korábban, és menni futni, esőben is, szélben is, hidegben is, hóban is? Tervezni, végrehajtani, fáradhatatlanul? Miért?
Sok válaszom létezik a kérdésekre :)
Először is egy dolog, hogy az ember miért kezd el valamit csinálni. Én azért kezdtem el futni, mert a lányom tanítónénije kitalálta, hogy az egész osztályt benevezi a 2014-es Fótifutira a 2km-es távra. A lányom nem szeret futni. Segíteni akartunk neki azzal, hogy vele együtt felkészülünk, és lefutjuk vele a 2 km-es távot, és ha kell, tartjuk benne a lelket. Akkor még nem is gondoltam, hogy megragad majd a Fótifuti hangulata, és kedvet kapok hozzá, hogy folytassam a futást a verseny után is.
Másodsorban volt (van :) egy beagle kutyusunk, akinek elég nagy a mozgásigénye, és lévén vadászkutya, imádja az erdőt, viszont a családban mindenki más lusta volt őt napi szinten átmozgatni. Fót nagy előnye, hogy 1 km-re a házunktól kezdődik egy földút, ami elvezet a Fóti tó mellett, és újabb 1 km után természetvédelmi területre érkezik, és innentől kezdve egy csodás dimbes-dombos erdőben futhatsz. Imádom a természetet, rengeteg energiát és inspirációt merítek belőle minden nap. Remek gondolatok születhetnek futás közben. Jó átgondolásra, újragondolásra, új ötletekhez, felismerésekhez, visszatekintéshez, előretekintéshez, tervezéshez, vagy csak úgy kikapcsolódáshoz :) Lehetek jelen a pillanatban és belélegezhetem az isteni illatos levegőt. Gyönyörködhetek a boldog kutyámban :)
Harmadsorban a szülés után küzdöttem a súlyommal. A szülés előtt 56 kg-ról indultam, és 70 kg-al mentem be a szülőszobába, ahonnan 60 kg-al jöttem ki. Innentől 11 éven keresztül arról szólt az élet, hogy minden nyáron a fagyitól, és minden télen a csokitól szépen felment a súlyom 56 kg-ról 60 kg-ra. Aztán ezen megrettenve minden ősszel és tavasszal tartottam egy méregtelenítő léböjt kúrát, amivel szépen visszamentem 56 kg-ra, és tartottam is, amíg odafigyeltem a táplálkozásomra, és nem nagyon ettem édességeket. Majd kezdődött a libikóka előlről. Természesesen a narancsbőr is megjelent, ahogy kellett. Nem mondhattam, hogy túlsúlyos vagyok, de nem éreztem igazán jól magam a bőrömben.
Amikor elkezdetem futni, először is az történt, hogy a súlyom szépen stabilan lement 56 kg-ra, akármit is ettem. Ekkor jött a hedonista korszak :) Minden nap futottam egy órát, és mellette annyit ehettem és azt, amit csak akartam :) Mikor elkezdtem a maraton, majd az ultra felé tendálni, akkor aztán már az 54 kg stabilizálódott, és tényleg bármit megehettem. Ez ment egészen tavaly tavaszig, mikor egy biorezonanciás vizsgálatra mentem el, hogy ellenőriztessem, hogy az ultrák nem borítottak-e fel odabenn vmit, nincs-e esteleg bármiből hiány, amit pótolni kellene. A terapeuta nagyon rámpirított akkor, hogy hát miket eszek én össze-vissza, az inzulinrezisztencia küszöbén vagyok, a májam is küzd stb. Akkor összekaptam magam, és azóta még jobban odafigyelek a helyes táplálkozásra is. Gondolom ennek és az ultráknak együttesen köszönhető, hogy most 51 kg vagyok, ez tűnik stabilizálódni Sárvár óta. A bőr alatti zsírszövet arány egy élsportolóé. A belső szerveimen alig van zsír (1-10 még normális, nekem 1). Döbbenetes volt megtapasztalni, ahogy a szülés óta elpuhult testemről szépen lassan leolvadt minden felesleg, és belül egy atléta teste lakik, aki Sárvár után színre lépett. Jó érzés 45 évesen ilyen testtel rendelkezni. A bőröm alatt acélhuzalok feszülnek. Hihetetlenül erős vagyok, hihetetlen az állóképességem, rengeteg az energiám. Elpusztíthatatlannak érzem magam. Talán tinédzserkorában érzi magát így az ember :) Ez egy óriási motiváció, hogy folytassam. És ezt nem lehet kívülről átérezni, amíg csak kívülről nézed, hallgatod, de te magad nem csinálod. Mindazok, akik csak vágynak rá, hogy változtassanak, de nincs erejük elkezdeni, és nap-nap után folytatni, azok még nem tudják, milyen ideát lenni. Nagyon jó! Azt üzenem, nagyon jó ideát, gyertek ti is!! :)
Szóval, futok önmagamért, a testemért, a lelkemért. Futok a kutyusomért. Futok az alapítványért. Futok, hogy másokat is inspiráljak. Futok, hogy példát mutassak, mint életmódtanácsadó és jóga oktató.
Más tészta, hogy miért versenyzek :)
Mondják, az élet (az univerzum, isten, nevezd, ahogy jól esik) sokszor a másik ember szavain keresztül szól hozzád. Az én fülbesúgóm versenyzés kapcsán Vica (Szekeres Nyúl, Futónyuszi). Ő tette a bogarat a fülembe 2014. nyarán a franciaországi Mount Saint Michel Maratonnal. Így indult el a versenyzésem 2015. májusában a Fótifuti terep félmaratonnal, majd folytatódott a csömöri aszfalt félmaratonnal, majd a Nightrun félmaratonnal, a WIZZ félmaratonnal és a SPAR maratonnal, ami után már az ultra Balaton Szupermaraton következett. 2 éve versenyzek, 21 verseny van mögöttem: 13 félmaraton, 3 maraton, egy 52 km-es ultra, egy 32 km-es terep, 2 Balaton Szupermaraton ultra, 1 Sárvár 12 órás ultra.
Miért versenyzek? Mert a versenyzés célt ad a mindennapos futásaimnak. Mert a versenyzéssel az alapítványt is támogatom. Mert minden egyes versennyel kitolhatom a határaimat. Ha minden egyes versenyen jobb eredményt akarok elérni, akkor már az edzéseken is, de a versenyeken mindenképp, ki kell lépnem a komfortzónámból, és ezt azután az életem minden területén kamatoztatni tudom. A futás versenyzéssel együtt: folyamatos fejlődés, folyamatos önismeret, folyamatos szellemi-lelki munka is. Ahhoz, hogy a test fejlődjön, minden szinten fejlődni kell. Ez a minden szinten történő fejlődés azután az élet minden területén hasznosul. Igen, szeretnék ezzel másokat is inspirálni, főleg, mert nem vagyok már olyan fiatal, így hitelesen üzenhetem: igen, sosem késő, bármikor átformálhatod a testedet, lelked templomát, hogy igazán jól szolgáljon az utadon. Én is csak egy egyszerű családanya vagyok. Ha én meg tudtam tenni, bárki megteheti!
Az ultrafutás talán egy külön misztérium. Miért akar valaki ultrafutó lenni? Miért nem elégszik meg a félmaratonokkal, maratonokkal? Sok válaszom van erre is. Én egy szorgalmas és kitartó ember vagyok. Jól tűröm a fájdalmat is. Nem vagyok már fiatal, és nincs különösebb sport múltam. Ha sikereket szeretnék elérni a futásban, kiaknázhatom a személyiségnek ezeket a szorgalmas, kitartó és fájdalomtűrő részeit a siker érdekében, kompenzálhatom velük, hogy nem sportoltam korábban, mint ahogy a koromat is. Ráadásul az ultrafutás során használhatom minden mentális és lelki képességemet is, amit a jóga, a terápiás munkáim és az önismeret kapcsán megtanultam. Amit pedig a futás során ezekből a mentális és lelki képességekből megtapasztalok, azt vissza tudom injektálni a hivatásomba, és segíteni tudom vele a kismamákat és anyukákat a várandósság, szülés és babagondozás során.
Szóval a futás kapcsán fej-fej mellett halad test-lélek-szellem fejlődése és az önismeret, és minden kincset, amit itt megtalálok, a hivatásomban nektek adom tovább.
Hát mindezekért futok :)
Aki még ezek felett a részletekre és a számokra is kíváncsi, csatoltam az eheti edzéstervet, amit abból megcsináltam a héten, és a mai hosszútáv futás adatait.

Kövess minket a Facebook-on!